vetélytárs

Hungarian

Etymology

First attested in 1831. From vetély (“rivalry, competition”) +‎ társ (“partner, companion”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɛteːjtaːrʃ]
• Hyphenation: ve‧tély‧társ
• Rhymes: -aːrʃ

Noun

vetélytárs (plural vetélytársak)

1. rival, competitor

   Synonym: rivális

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	vetélytárs	vetélytársak
accusative	vetélytársat	vetélytársakat
dative	vetélytársnak	vetélytársaknak
instrumental	vetélytárssal	vetélytársakkal
causal-final	vetélytársért	vetélytársakért
translative	vetélytárssá	vetélytársakká
terminative	vetélytársig	vetélytársakig
essive-formal	vetélytársként	vetélytársakként
essive-modal	vetélytársul	—
inessive	vetélytársban	vetélytársakban
superessive	vetélytárson	vetélytársakon
adessive	vetélytársnál	vetélytársaknál
illative	vetélytársba	vetélytársakba
sublative	vetélytársra	vetélytársakra
allative	vetélytárshoz	vetélytársakhoz
elative	vetélytársból	vetélytársakból
delative	vetélytársról	vetélytársakról
ablative	vetélytárstól	vetélytársaktól
non-attributive possessive - singular	vetélytársé	vetélytársaké
non-attributive possessive - plural	vetélytárséi	vetélytársakéi

Possessive forms of vetélytárs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vetélytársam	vetélytársaim
2nd person sing.	vetélytársad	vetélytársaid
3rd person sing.	vetélytársa	vetélytársai
1st person plural	vetélytársunk	vetélytársaink
2nd person plural	vetélytársatok	vetélytársaitok
3rd person plural	vetélytársuk	vetélytársaik

Derived terms

• vetélytársi

 

See also

• Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

• vetélytárs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN