világmindenség

Hungarian

Etymology

világ (“world”) +‎ mindenség, from minden (“all, everything”) + -ség (“noun-forming suffix”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvilaːɡmindɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: vi‧lág‧min‧den‧ség

Noun

világmindenség

1. universe

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	világmindenség	világmindenségek
accusative	világmindenséget	világmindenségeket
dative	világmindenségnek	világmindenségeknek
instrumental	világmindenséggel	világmindenségekkel
causal-final	világmindenségért	világmindenségekért
translative	világmindenséggé	világmindenségekké
terminative	világmindenségig	világmindenségekig
essive-formal	világmindenségként	világmindenségekként
essive-modal	—	—
inessive	világmindenségben	világmindenségekben
superessive	világmindenségen	világmindenségeken
adessive	világmindenségnél	világmindenségeknél
illative	világmindenségbe	világmindenségekbe
sublative	világmindenségre	világmindenségekre
allative	világmindenséghez	világmindenségekhez
elative	világmindenségből	világmindenségekből
delative	világmindenségről	világmindenségekről
ablative	világmindenségtől	világmindenségektől
non-attributive possessive - singular	világmindenségé	világmindenségeké
non-attributive possessive - plural	világmindenségéi	világmindenségekéi

Possessive forms of világmindenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	világmindenségem	világmindenségeim
2nd person sing.	világmindenséged	világmindenségeid
3rd person sing.	világmindensége	világmindenségei
1st person plural	világmindenségünk	világmindenségeink
2nd person plural	világmindenségetek	világmindenségeitek
3rd person plural	világmindenségük	világmindenségeik

Synonyms

• kozmosz
• univerzum
• világegyetem

Further reading

• világmindenség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN