világnyelv

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

világ (world) +‎ nyelv (language)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvilaːɡɲɛlv]
  • Hyphenation: vi‧lág‧nyelv
  • Rhymes: -ɛlv

Noun[edit]

világnyelv (plural világnyelvek)

  1. world language

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative világnyelv világnyelvek
accusative világnyelvet világnyelveket
dative világnyelvnek világnyelveknek
instrumental világnyelvvel világnyelvekkel
causal-final világnyelvért világnyelvekért
translative világnyelvvé világnyelvekké
terminative világnyelvig világnyelvekig
essive-formal világnyelvként világnyelvekként
essive-modal
inessive világnyelvben világnyelvekben
superessive világnyelven világnyelveken
adessive világnyelvnél világnyelveknél
illative világnyelvbe világnyelvekbe
sublative világnyelvre világnyelvekre
allative világnyelvhez világnyelvekhez
elative világnyelvből világnyelvekből
delative világnyelvről világnyelvekről
ablative világnyelvtől világnyelvektől
non-attributive
possessive - singular
világnyelvé világnyelveké
non-attributive
possessive - plural
világnyelvéi világnyelvekéi
Possessive forms of világnyelv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. világnyelvem világnyelveim
2nd person sing. világnyelved világnyelveid
3rd person sing. világnyelve világnyelvei
1st person plural világnyelvünk világnyelveink
2nd person plural világnyelvetek világnyelveitek
3rd person plural világnyelvük világnyelveik

Further reading[edit]