világtalan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

világ +‎ -talan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvilaːktɒlɒn]
  • Hyphenation: vi‧lág‧ta‧lan

Adjective[edit]

világtalan

  1. sightless, blind

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative világtalan világtalanok
accusative világtalant világtalanokat
dative világtalannak világtalanoknak
instrumental világtalannal világtalanokkal
causal-final világtalanért világtalanokért
translative világtalanná világtalanokká
terminative világtalanig világtalanokig
essive-formal világtalanként világtalanokként
essive-modal
inessive világtalanban világtalanokban
superessive világtalanon világtalanokon
adessive világtalannál világtalanoknál
illative világtalanba világtalanokba
sublative világtalanra világtalanokra
allative világtalanhoz világtalanokhoz
elative világtalanból világtalanokból
delative világtalanról világtalanokról
ablative világtalantól világtalanoktól

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Expressions):