zaklat

Hungarian

Etymology

From the same onomatopoeic stem as zakatol + l +‎ -at.

Pronunciation

• IPA^(key): [ ˈzɒklɒt]
• Hyphenation: zak‧lat
• Rhymes: -ɒt

Verb

zaklat

1. (transitive) to molest, trouble, annoy, bother

Conjugation

conjugation of zaklat

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica- tive mood	Pre- sent	Indef.	zaklatok	zaklatsz	zaklat	zaklatunk	zaklattok	zaklatnak
		Def.	zaklatom	zaklatod	zaklatja	zaklatjuk	zaklatjátok	zaklatják
		2nd-p. o.	zaklatlak	―
	Past	Indef.	zaklattam	zaklattál	zaklatott	zaklattunk	zaklattatok	zaklattak
		Def.	zaklattam	zaklattad	zaklatta	zaklattuk	zaklattátok	zaklatták
		2nd-p. o.	zaklattalak	―
Condi- tional mood	Pre- sent	Indef.	zaklatnék	zaklatnál	zaklatna	zaklatnánk	zaklatnátok	zaklatnának
		Def.	zaklatnám	zaklatnád	zaklatná	zaklatnánk	zaklatnátok	zaklatnák
		2nd-p. o.	zaklatnálak	―
Sub- junc- tive mood	Pre- sent	Indef.	zaklassak	zaklass or zaklassál	zaklasson	zaklassunk	zaklassatok	zaklassanak
		Def.	zaklassam	zaklasd or zaklassad	zaklassa	zaklassuk	zaklassátok	zaklassák
		2nd-p. o.	zaklassalak	―
Infinitive	zaklatni		zaklatnom	zaklatnod	zaklatnia	zaklatnunk	zaklatnotok	zaklatniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			zaklatás	zaklató	zaklatott	zaklatandó	zaklatva	zaklathat

Derived terms

• zaklatás
• zaklatott

Further reading

• zaklat in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.