zsenialitás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the German Genialität, from the French génialité ‎(geniality) [1] with +‎ -itás ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈʒɛniʲɒlitaːʃ/
  • Hyphenation: zse‧ni‧a‧li‧tás

Noun[edit]

zsenialitás ‎(plural zsenialitások)

  1. brilliance, genius

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative zsenialitás zsenialitások
accusative zsenialitást zsenialitásokat
dative zsenialitásnak zsenialitásoknak
instrumental zsenialitással zsenialitásokkal
causal-final zsenialitásért zsenialitásokért
translative zsenialitássá zsenialitásokká
terminative zsenialitásig zsenialitásokig
essive-formal zsenialitásként zsenialitásokként
essive-modal
inessive zsenialitásban zsenialitásokban
superessive zsenialitáson zsenialitásokon
adessive zsenialitásnál zsenialitásoknál
illative zsenialitásba zsenialitásokba
sublative zsenialitásra zsenialitásokra
allative zsenialitáshoz zsenialitásokhoz
elative zsenialitásból zsenialitásokból
delative zsenialitásról zsenialitásokról
ablative zsenialitástól zsenialitásoktól
Possessive forms of zsenialitás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. zsenialitásom zsenialitásaim
2nd person sing. zsenialitásod zsenialitásaid
3rd person sing. zsenialitása zsenialitásai
1st person plural zsenialitásunk zsenialitásaink
2nd person plural zsenialitásotok zsenialitásaitok
3rd person plural zsenialitásuk zsenialitásaik

Related terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2