összeesküvés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

The összeesküv- stem of összeesküszik +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈøsːɛɛʃkyveːʃ]
  • Hyphenation: ösz‧sze‧es‧kü‧vés

Noun

[edit]

összeesküvés (plural összeesküvések)

  1. conspiracy (the act of working in secret to obtain some goal)
    Synonym: konspiráció

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative összeesküvés összeesküvések
accusative összeesküvést összeesküvéseket
dative összeesküvésnek összeesküvéseknek
instrumental összeesküvéssel összeesküvésekkel
causal-final összeesküvésért összeesküvésekért
translative összeesküvéssé összeesküvésekké
terminative összeesküvésig összeesküvésekig
essive-formal összeesküvésként összeesküvésekként
essive-modal
inessive összeesküvésben összeesküvésekben
superessive összeesküvésen összeesküvéseken
adessive összeesküvésnél összeesküvéseknél
illative összeesküvésbe összeesküvésekbe
sublative összeesküvésre összeesküvésekre
allative összeesküvéshez összeesküvésekhez
elative összeesküvésből összeesküvésekből
delative összeesküvésről összeesküvésekről
ablative összeesküvéstől összeesküvésektől
non-attributive
possessive - singular
összeesküvésé összeesküvéseké
non-attributive
possessive - plural
összeesküvéséi összeesküvésekéi
Possessive forms of összeesküvés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. összeesküvésem összeesküvéseim
2nd person sing. összeesküvésed összeesküvéseid
3rd person sing. összeesküvése összeesküvései
1st person plural összeesküvésünk összeesküvéseink
2nd person plural összeesküvésetek összeesküvéseitek
3rd person plural összeesküvésük összeesküvéseik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]