kutya

Hungarian

Pronunciation

• IPA: /ˈkucɒ/
• Hyphenation: ku‧tya

Noun

kutya (plural kutyák)

1. dog

Declension

declension of kutya singular plural nominative kutya kutyák accusative kutyát kutyákat dative kutyának kutyáknak instrumental kutyával kutyákkal causal-final kutyáért kutyákért translative kutyává kutyákká terminative kutyáig kutyákig essive-formal kutyaként kutyákként essive-modal kutyául - inessive kutyában kutyákban superessive kutyán kutyákon adessive kutyánál kutyáknál illative kutyába kutyákba sublative kutyára kutyákra allative kutyához kutyákhoz elative kutyából kutyákból delative kutyáról kutyákról ablative kutyától kutyáktól

possessives of kutya possessor singular possession plural possession 1st person sing. kutyám kutyáim 2nd person sing. kutyád kutyáid 3rd person sing. kutyája kutyái 1st person plural kutyánk kutyáink 2nd person plural kutyátok kutyáitok 3rd person plural kutyájuk kutyáik

Synonyms

• eb

Derived terms

• (Compound words): fakutya, juhászkutya, kutyaugatás, prérikutya, vadászkutya, vízikutya
• (Expressions): a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, a kutya ugat, a karaván halad, amelyik kutya ugat, az nem harap, egyik kutya, másik eb, könnyebb utolérni a hazugot, mint a sánta kutyát, kutyából nem lesz szalonna, pénz beszél, kutya ugat