tűz

See also tuz

Hungarian

Pronunciation

• IPA: /ˈtyːz/

Etymology 1

From Proto-Ugric *tüγɜ-tɜ or *tüβɜ-tɜ (“fire”).

Noun

tűz (plural tüzek)

1. fire

Declension

declension of tűz singular plural nominative tűz tüzek accusative tüzet tüzeket dative tűznek tüzeknek instrumental tűzzel tüzekkel causal-final tűzért tüzekért translative tűzzé tüzekké terminative tűzig tüzekig essive-formal tűzként tüzekként essive-modal - - inessive tűzben tüzekben superessive tűzön tüzeken adessive tűznél tüzeknél illative tűzbe tüzekbe sublative tűzre tüzekre allative tűzhöz tüzekhez elative tűzből tüzekből delative tűzről tüzekről ablative tűztől tüzektől

possessives of tűz possessor singular possession plural possession 1st person sing. tüzem tüzeim 2nd person sing. tüzed tüzeid 3rd person sing. tüze tüzei 1st person plural tüzünk tüzeink 2nd person plural tüzetek tüzeitek 3rd person plural tüzük tüzeik

Derived terms

• tüzel
• tüzér
• tüzes
• tűzi

Compound words

erdőtűz futótűz jelzőtűz

tűzcsap tűzfal tűzfegyver

tűzforró tűzgolyó tűzhányó

tűzhely tűzoltó tűzszünet

In expressions

• olajat önt a tűzre

Etymology 2

From the archaic tövik (“to stitch”). Cognate of tű (“needle, pin”).

Verb

tűz

1. to pin, to stitch (to fasten with a pin or stitch)
2. to fix, to stick
3. to shine, blaze, glare (sun)

Derived terms

• betűz