állóhely

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

álló ‎(standing) +‎ hely ‎(place)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈaːlːoːhɛj/
  • (file)
  • Hyphenation: ál‧ló‧hely

Noun[edit]

állóhely ‎(plural állóhelyek)

  1. standing room, standing place (somewhere to stand)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative állóhely állóhelyek
accusative állóhelyet állóhelyeket
dative állóhelynek állóhelyeknek
instrumental állóhellyel állóhelyekkel
causal-final állóhelyért állóhelyekért
translative állóhellyé állóhelyekké
terminative állóhelyig állóhelyekig
essive-formal állóhelyként állóhelyekként
essive-modal
inessive állóhelyben állóhelyekben
superessive állóhelyen állóhelyeken
adessive állóhelynél állóhelyeknél
illative állóhelybe állóhelyekbe
sublative állóhelyre állóhelyekre
allative állóhelyhez állóhelyekhez
elative állóhelyből állóhelyekből
delative állóhelyről állóhelyekről
ablative állóhelytől állóhelyektől
Possessive forms of állóhely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. állóhelyem állóhelyeim
2nd person sing. állóhelyed állóhelyeid
3rd person sing. állóhelye állóhelyei
1st person plural állóhelyünk állóhelyeink
2nd person plural állóhelyetek állóhelyeitek
3rd person plural állóhelyük állóhelyeik

See also[edit]