állóképesség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

álló (standing) +‎ képesség (ability)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːlːoːkeːpɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: ál‧ló‧ké‧pes‧ség

Noun[edit]

állóképesség (plural állóképességek)

  1. stamina

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative állóképesség állóképességek
accusative állóképességet állóképességeket
dative állóképességnek állóképességeknek
instrumental állóképességgel állóképességekkel
causal-final állóképességért állóképességekért
translative állóképességgé állóképességekké
terminative állóképességig állóképességekig
essive-formal állóképességként állóképességekként
essive-modal
inessive állóképességben állóképességekben
superessive állóképességen állóképességeken
adessive állóképességnél állóképességeknél
illative állóképességbe állóképességekbe
sublative állóképességre állóképességekre
allative állóképességhez állóképességekhez
elative állóképességből állóképességekből
delative állóképességről állóképességekről
ablative állóképességtől állóképességektől
Possessive forms of állóképesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. állóképességem állóképességeim
2nd person sing. állóképességed állóképességeid
3rd person sing. állóképessége állóképességei
1st person plural állóképességünk állóképességeink
2nd person plural állóképességetek állóképességeitek
3rd person plural állóképességük állóképességeik