képesség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

képes +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːpɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: ké‧pes‧ség

Noun[edit]

képesség (plural képességek)

  1. ability, capacity, aptitude

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative képesség képességek
accusative képességet képességeket
dative képességnek képességeknek
instrumental képességgel képességekkel
causal-final képességért képességekért
translative képességgé képességekké
terminative képességig képességekig
essive-formal képességként képességekként
essive-modal
inessive képességben képességekben
superessive képességen képességeken
adessive képességnél képességeknél
illative képességbe képességekbe
sublative képességre képességekre
allative képességhez képességekhez
elative képességből képességekből
delative képességről képességekről
ablative képességtől képességektől
Possessive forms of képesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. képességem képességeim
2nd person sing. képességed képességeid
3rd person sing. képessége képességei
1st person plural képességünk képességeink
2nd person plural képességetek képességeitek
3rd person plural képességük képességeik

Derived terms[edit]

(Compound words):