készség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the adjective kész +‎ -ség.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːʃːeːɡ]
  • Hyphenation: kész‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun[edit]

készség (plural készségek)

  1. skill, ability, talent
    Synonyms: képesség, ügyesség, jártasság, gyakorlottság
  2. readiness, willingness, inclination
    Synonym: hajlandóság
  3. (archaic) tool, instrument, implement
    Synonyms: eszköz, felszerelés

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative készség készségek
accusative készséget készségeket
dative készségnek készségeknek
instrumental készséggel készségekkel
causal-final készségért készségekért
translative készséggé készségekké
terminative készségig készségekig
essive-formal készségként készségekként
essive-modal
inessive készségben készségekben
superessive készségen készségeken
adessive készségnél készségeknél
illative készségbe készségekbe
sublative készségre készségekre
allative készséghez készségekhez
elative készségből készségekből
delative készségről készségekről
ablative készségtől készségektől
non-attributive
possessive - singular
készségé készségeké
non-attributive
possessive - plural
készségéi készségekéi
Possessive forms of készség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. készségem készségeim
2nd person sing. készséged készségeid
3rd person sing. készsége készségei
1st person plural készségünk készségeink
2nd person plural készségetek készségeitek
3rd person plural készségük készségeik

Derived terms[edit]

Compound words

Further reading[edit]