állkapocs

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

áll ‎(chin) +‎ kapocs

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːlkɒpot͡ʃ]
  • Hyphenation: áll‧ka‧pocs

Noun[edit]

állkapocs ‎(plural állkapcsok)

  1. jaw

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative állkapocs állkapcsok
accusative állkapcsot állkapcsokat
dative állkapocsnak állkapcsoknak
instrumental állkapoccsal állkapcsokkal
causal-final állkapocsért állkapcsokért
translative állkapoccsá állkapcsokká
terminative állkapocsig állkapcsokig
essive-formal állkapocsként állkapcsokként
essive-modal
inessive állkapocsban állkapcsokban
superessive állkapcson állkapcsokon
adessive állkapocsnál állkapcsoknál
illative állkapocsba állkapcsokba
sublative állkapocsra állkapcsokra
allative állkapocshoz állkapcsokhoz
elative állkapocsból állkapcsokból
delative állkapocsról állkapcsokról
ablative állkapocstól állkapcsoktól
Possessive forms of állkapocs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. állkapcsom állkapcsaim
2nd person sing. állkapcsod állkapcsaid
3rd person sing. állkapcsa állkapcsai
1st person plural állkapcsunk állkapcsaink
2nd person plural állkapcsotok állkapcsaitok
3rd person plural állkapcsuk állkapcsaik

Derived terms[edit]