állkapocs

Hungarian

Etymology

áll (“chin”) +‎ kapocs (“hook, fastener”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlkɒpot͡ʃ]
• Hyphenation: áll‧ka‧pocs

Noun

állkapocs (plural állkapcsok)

1. (anatomy) jaw

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	állkapocs	állkapcsok
accusative	állkapcsot	állkapcsokat
dative	állkapocsnak	állkapcsoknak
instrumental	állkapoccsal	állkapcsokkal
causal-final	állkapocsért	állkapcsokért
translative	állkapoccsá	állkapcsokká
terminative	állkapocsig	állkapcsokig
essive-formal	állkapocsként	állkapcsokként
essive-modal	—	—
inessive	állkapocsban	állkapcsokban
superessive	állkapcson	állkapcsokon
adessive	állkapocsnál	állkapcsoknál
illative	állkapocsba	állkapcsokba
sublative	állkapocsra	állkapcsokra
allative	állkapocshoz	állkapcsokhoz
elative	állkapocsból	állkapcsokból
delative	állkapocsról	állkapcsokról
ablative	állkapocstól	állkapcsoktól
non-attributive possessive - singular	állkapocsé	állkapcsoké
non-attributive possessive - plural	állkapocséi	állkapcsokéi

Possessive forms of állkapocs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	állkapcsom	állkapcsaim
2nd person sing.	állkapcsod	állkapcsaid
3rd person sing.	állkapcsa	állkapcsai
1st person plural	állkapcsunk	állkapcsaink
2nd person plural	állkapcsotok	állkapcsaitok
3rd person plural	állkapcsuk	állkapcsaik

Derived terms

• állkapocscsont
• állkapocsízület