állott

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

áll (to stand) +‎ -ott

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːlːotː]
  • (file)
  • Hyphenation: ál‧lott

Adjective[edit]

állott (comparative állottabb, superlative legállottabb)

  1. (of food, air) stale (no longer fresh)
  2. (of liquid) lukewarm, room-temperature

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative állott állottak
accusative állottat állottakat
dative állottnak állottaknak
instrumental állottal állottakkal
causal-final állottért állottakért
translative állottá állottakká
terminative állottig állottakig
essive-formal állottként állottakként
essive-modal
inessive állottban állottakban
superessive állotton állottakon
adessive állottnál állottaknál
illative állottba állottakba
sublative állottra állottakra
allative állotthoz állottakhoz
elative állottból állottakból
delative állottról állottakról
ablative állottól állottaktól
non-attributive
possessive - singular
állotté állottaké
non-attributive
possessive - plural
állottéi állottakéi

Verb[edit]

állott

  1. past participle of áll
  2. third-person singular indicative past indefinite of áll