ártatlanság

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ártatlan +‎ -ság

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːrtɒtlɒnʃaːɡ]
  • Hyphenation: ár‧tat‧lan‧ság

Noun[edit]

ártatlanság (plural ártatlanságok)

  1. innocence

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ártatlanság ártatlanságok
accusative ártatlanságot ártatlanságokat
dative ártatlanságnak ártatlanságoknak
instrumental ártatlansággal ártatlanságokkal
causal-final ártatlanságért ártatlanságokért
translative ártatlansággá ártatlanságokká
terminative ártatlanságig ártatlanságokig
essive-formal ártatlanságként ártatlanságokként
essive-modal
inessive ártatlanságban ártatlanságokban
superessive ártatlanságon ártatlanságokon
adessive ártatlanságnál ártatlanságoknál
illative ártatlanságba ártatlanságokba
sublative ártatlanságra ártatlanságokra
allative ártatlansághoz ártatlanságokhoz
elative ártatlanságból ártatlanságokból
delative ártatlanságról ártatlanságokról
ablative ártatlanságtól ártatlanságoktól
Possessive forms of ártatlanság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ártatlanságom ártatlanságaim
2nd person sing. ártatlanságod ártatlanságaid
3rd person sing. ártatlansága ártatlanságai
1st person plural ártatlanságunk ártatlanságaink
2nd person plural ártatlanságotok ártatlanságaitok
3rd person plural ártatlanságuk ártatlanságaik

Derived terms[edit]