ártatlan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

árt +‎ -atlan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈaːrtɒtlɒn/
  • Hyphenation: ár‧tat‧lan

Adjective[edit]

ártatlan (comparative ártatlanabb, superlative legártatlanabb)

  1. innocent

Derived terms[edit]

Noun[edit]

ártatlan ‎(plural ártatlanok)

  1. innocent

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative ártatlan ártatlanok
accusative ártatlant ártatlanokat
dative ártatlannak ártatlanoknak
instrumental ártatlannal ártatlanokkal
causal-final ártatlanért ártatlanokért
translative ártatlanná ártatlanokká
terminative ártatlanig ártatlanokig
essive-formal ártatlanként ártatlanokként
essive-modal
inessive ártatlanban ártatlanokban
superessive ártatlanon ártatlanokon
adessive ártatlannál ártatlanoknál
illative ártatlanba ártatlanokba
sublative ártatlanra ártatlanokra
allative ártatlanhoz ártatlanokhoz
elative ártatlanból ártatlanokból
delative ártatlanról ártatlanokról
ablative ártatlantól ártatlanoktól
Possessive forms of ártatlan
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ártatlanom ártatlanjaim
2nd person sing. ártatlanod ártatlanjaid
3rd person sing. ártatlanja ártatlanjai
1st person plural ártatlanunk ártatlanjaink
2nd person plural ártatlanotok ártatlanjaitok
3rd person plural ártatlanjuk ártatlanjaik