éhség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

éh +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːʃeːɡ]
  • Hyphenation: éh‧ség

Noun[edit]

éhség (plural éhségek)

  1. hunger (need for food)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative éhség éhségek
accusative éhséget éhségeket
dative éhségnek éhségeknek
instrumental éhséggel éhségekkel
causal-final éhségért éhségekért
translative éhséggé éhségekké
terminative éhségig éhségekig
essive-formal éhségként éhségekként
essive-modal
inessive éhségben éhségekben
superessive éhségen éhségeken
adessive éhségnél éhségeknél
illative éhségbe éhségekbe
sublative éhségre éhségekre
allative éhséghez éhségekhez
elative éhségből éhségekből
delative éhségről éhségekről
ablative éhségtől éhségektől
Possessive forms of éhség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. éhségem éhségeim
2nd person sing. éhséged éhségeid
3rd person sing. éhsége éhségei
1st person plural éhségünk éhségeink
2nd person plural éhségetek éhségeitek
3rd person plural éhségük éhségeik

Derived terms[edit]