ék

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: ek, ek-, -ek, -ék, Ek, EK, and ÉK

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

EB1911 - Volume 01 - Page 001 - 1.svg This entry lacks etymological information. If you are familiar with the origin of this term, please add it to the page per etymology instructions. You can also discuss it at the Etymology Scriptorium.

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

ék ‎(plural ékek)

  1. wedge
  2. ornament

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ék ékek
accusative éket ékeket
dative éknek ékeknek
instrumental ékkel ékekkel
causal-final ékért ékekért
translative ékké ékekké
terminative ékig ékekig
essive-formal ékként ékekként
essive-modal
inessive ékben ékekben
superessive éken ékeken
adessive éknél ékeknél
illative ékbe ékekbe
sublative ékre ékekre
allative ékhez ékekhez
elative ékből ékekből
delative ékről ékekről
ablative éktől ékektől
Possessive forms of ék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ékem ékeim
2nd person sing. éked ékeid
3rd person sing. éke ékei
1st person plural ékünk ékeink
2nd person plural éketek ékeitek
3rd person plural ékük ékeik

Derived terms[edit]