élő

See also: elo, Elo, elő, èło, elő-, and e-lờ

Hungarian

Etymology

él (“to live”) +‎ -ő (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːløː]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: élő

Verb

élő

1. present participle of él

Adjective

élő (not comparable)

1. living, alive, live

   Synonym: eleven

   Antonyms: halott, holt, (the latter two are literary) elhunyt, (of animals only) döglött

2. (of a broadcast) live

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	élő	élők
accusative	élőt	élőket
dative	élőnek	élőknek
instrumental	élővel	élőkkel
causal-final	élőért	élőkért
translative	élővé	élőkké
terminative	élőig	élőkig
essive-formal	élőként	élőkként
essive-modal	—	—
inessive	élőben	élőkben
superessive	élőn	élőkön
adessive	élőnél	élőknél
illative	élőbe	élőkbe
sublative	élőre	élőkre
allative	élőhöz	élőkhöz
elative	élőből	élőkből
delative	élőről	élőkről
ablative	élőtől	élőktől
non-attributive possessive - singular	élőé	élőké
non-attributive possessive - plural	élőéi	élőkéi

Derived terms

• élőben
• élőfej
• élőláb
• élőlény

Noun

élő (plural élők)

1. living (person)

   Élők és holtak ― The Living and the Dead (a 1959 novel by Konstantin Simonov)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	élő	élők
accusative	élőt	élőket
dative	élőnek	élőknek
instrumental	élővel	élőkkel
causal-final	élőért	élőkért
translative	élővé	élőkké
terminative	élőig	élőkig
essive-formal	élőként	élőkként
essive-modal	—	—
inessive	élőben	élőkben
superessive	élőn	élőkön
adessive	élőnél	élőknél
illative	élőbe	élőkbe
sublative	élőre	élőkre
allative	élőhöz	élőkhöz
elative	élőből	élőkből
delative	élőről	élőkről
ablative	élőtől	élőktől
non-attributive possessive - singular	élőé	élőké
non-attributive possessive - plural	élőéi	élőkéi