émelygés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

émelyeg +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːmɛjɡeːʃ]
  • Hyphenation: émely‧gés

Noun[edit]

émelygés ‎(plural émelygések)

  1. nausea

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative émelygés émelygések
accusative émelygést émelygéseket
dative émelygésnek émelygéseknek
instrumental émelygéssel émelygésekkel
causal-final émelygésért émelygésekért
translative émelygéssé émelygésekké
terminative émelygésig émelygésekig
essive-formal émelygésként émelygésekként
essive-modal
inessive émelygésben émelygésekben
superessive émelygésen émelygéseken
adessive émelygésnél émelygéseknél
illative émelygésbe émelygésekbe
sublative émelygésre émelygésekre
allative émelygéshez émelygésekhez
elative émelygésből émelygésekből
delative émelygésről émelygésekről
ablative émelygéstől émelygésektől
Possessive forms of émelygés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. émelygésem émelygéseim
2nd person sing. émelygésed émelygéseid
3rd person sing. émelygése émelygései
1st person plural émelygésünk émelygéseink
2nd person plural émelygésetek émelygéseitek
3rd person plural émelygésük émelygéseik

See also[edit]