érett
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Verb[edit]
érett
Participle[edit]
érett
- past participle of érik
Adjective[edit]
érett (comparative érettebb, superlative legérettebb)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | érett | érettek |
| accusative | érettet | éretteket |
| dative | érettnek | éretteknek |
| instrumental | érettel | érettekkel |
| causal-final | érettért | érettekért |
| translative | éretté | érettekké |
| terminative | érettig | érettekig |
| essive-formal | érettként | érettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | érettben | érettekben |
| superessive | éretten | éretteken |
| adessive | érettnél | éretteknél |
| illative | érettbe | érettekbe |
| sublative | érettre | érettekre |
| allative | éretthez | érettekhez |
| elative | érettből | érettekből |
| delative | érettről | érettekről |
| ablative | érettől | érettektől |
| non-attributive possessive - singular |
éretté | éretteké |
| non-attributive possessive - plural |
érettéi | érettekéi |
Derived terms[edit]
Compound words
Further reading[edit]
- érett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- érett in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)