értelmű

Hungarian

értelem (“sense, meaning”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

értelmű (not comparable)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	értelmű	értelműek
accusative	értelműt	értelműeket
dative	értelműnek	értelműeknek
instrumental	értelművel	értelműekkel
causal-final	értelműért	értelműekért
translative	értelművé	értelműekké
terminative	értelműig	értelműekig
essive-formal	értelműként	értelműekként
essive-modal	—	—
inessive	értelműben	értelműekben
superessive	értelműn	értelműeken
adessive	értelműnél	értelműeknél
illative	értelműbe	értelműekbe
sublative	értelműre	értelműekre
allative	értelműhöz	értelműekhez
elative	értelműből	értelműekből
delative	értelműről	értelműekről
ablative	értelműtől	értelműektől
non-attributive possessive - singular	értelműé	értelműeké
non-attributive possessive - plural	értelműéi	értelműekéi

(in terms of homophones, homographs, homonyms, synonyms etc.)