érvényesség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

érvényes +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrveːɲɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: ér‧vé‧nyes‧ség

Noun[edit]

érvényesség (plural érvényességek)

  1. validity

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érvényesség érvényességek
accusative érvényességet érvényességeket
dative érvényességnek érvényességeknek
instrumental érvényességgel érvényességekkel
causal-final érvényességért érvényességekért
translative érvényességgé érvényességekké
terminative érvényességig érvényességekig
essive-formal érvényességként érvényességekként
essive-modal
inessive érvényességben érvényességekben
superessive érvényességen érvényességeken
adessive érvényességnél érvényességeknél
illative érvényességbe érvényességekbe
sublative érvényességre érvényességekre
allative érvényességhez érvényességekhez
elative érvényességből érvényességekből
delative érvényességről érvényességekről
ablative érvényességtől érvényességektől
Possessive forms of érvényesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érvényességem érvényességeim
2nd person sing. érvényességed érvényességeid
3rd person sing. érvényessége érvényességei
1st person plural érvényességünk érvényességeink
2nd person plural érvényességetek érvényességeitek
3rd person plural érvényességük érvényességeik

Derived terms[edit]