érzéketlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

érzék +‎ -etlen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrzeːkɛtlɛn]
  • Hyphenation: ér‧zé‧ket‧len

Adjective[edit]

érzéketlen (comparative érzéketlenebb, superlative legérzéketlenebb)

  1. (of body part) numb (deprived of physical sensation)
  2. insensitive, indifferent (not caring or concerned, not able to feel sympathy or compassion)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érzéketlen érzéketlenek
accusative érzéketlent érzéketleneket
dative érzéketlennek érzéketleneknek
instrumental érzéketlennel érzéketlenekkel
causal-final érzéketlenért érzéketlenekért
translative érzéketlenné érzéketlenekké
terminative érzéketlenig érzéketlenekig
essive-formal érzéketlenként érzéketlenekként
essive-modal érzéketlenül
inessive érzéketlenben érzéketlenekben
superessive érzéketlenen érzéketleneken
adessive érzéketlennél érzéketleneknél
illative érzéketlenbe érzéketlenekbe
sublative érzéketlenre érzéketlenekre
allative érzéketlenhez érzéketlenekhez
elative érzéketlenből érzéketlenekből
delative érzéketlenről érzéketlenekről
ablative érzéketlentől érzéketlenektől
non-attributive
possessive - singular
érzéketlené érzéketleneké
non-attributive
possessive - plural
érzéketlenéi érzéketlenekéi

Derived terms[edit]