ízlés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: izles

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From íz

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiːzleːʃ]
  • Hyphenation: íz‧lés

Noun[edit]

ízlés (plural ízlések)

  1. taste (set of preferences)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ízlés ízlések
accusative ízlést ízléseket
dative ízlésnek ízléseknek
instrumental ízléssel ízlésekkel
causal-final ízlésért ízlésekért
translative ízléssé ízlésekké
terminative ízlésig ízlésekig
essive-formal ízlésként ízlésekként
essive-modal
inessive ízlésben ízlésekben
superessive ízlésen ízléseken
adessive ízlésnél ízléseknél
illative ízlésbe ízlésekbe
sublative ízlésre ízlésekre
allative ízléshez ízlésekhez
elative ízlésből ízlésekből
delative ízlésről ízlésekről
ablative ízléstől ízlésektől
Possessive forms of ízlés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ízlésem ízléseim
2nd person sing. ízlésed ízléseid
3rd person sing. ízlése ízlései
1st person plural ízlésünk ízléseink
2nd person plural ízlésetek ízléseitek
3rd person plural ízlésük ízléseik