íztelen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

íz (flavour) +‎ -telen (-less, without)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiːstɛlɛn]
  • Hyphenation: íz‧te‧len

Adjective[edit]

íztelen (comparative íztelenebb, superlative legíztelenebb)

  1. tasteless (having no flavour)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative íztelen íztelenek
accusative íztelent ízteleneket
dative íztelennek ízteleneknek
instrumental íztelennel íztelenekkel
causal-final íztelenért íztelenekért
translative íztelenné íztelenekké
terminative íztelenig íztelenekig
essive-formal íztelenként íztelenekként
essive-modal íztelenül
inessive íztelenben íztelenekben
superessive íztelenen ízteleneken
adessive íztelennél ízteleneknél
illative íztelenbe íztelenekbe
sublative íztelenre íztelenekre
allative íztelenhez íztelenekhez
elative íztelenből íztelenekből
delative íztelenről íztelenekről
ablative íztelentől íztelenektől