ókor

See also: ökör

Hungarian

Etymology

ó +‎ kor

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈoːkor]
• Hyphenation: ókor

Noun

ókor (plural ókorok)

1. antiquity (historical period preceding the Middle Ages)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ókor	ókorok
accusative	ókort	ókorokat
dative	ókornak	ókoroknak
instrumental	ókorral	ókorokkal
causal-final	ókorért	ókorokért
translative	ókorrá	ókorokká
terminative	ókorig	ókorokig
essive-formal	ókorként	ókorokként
essive-modal	—	—
inessive	ókorban	ókorokban
superessive	ókoron	ókorokon
adessive	ókornál	ókoroknál
illative	ókorba	ókorokba
sublative	ókorra	ókorokra
allative	ókorhoz	ókorokhoz
elative	ókorból	ókorokból
delative	ókorról	ókorokról
ablative	ókortól	ókoroktól
non-attributive possessive - singular	ókoré	ókoroké
non-attributive possessive - plural	ókoréi	ókorokéi

Possessive forms of ókor
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ókorom	ókoraim
2nd person sing.	ókorod	ókoraid
3rd person sing.	ókora	ókorai
1st person plural	ókorunk	ókoraink
2nd person plural	ókorotok	ókoraitok
3rd person plural	ókoruk	ókoraik

Synonyms

• antikvitás

Derived terms

• ókori