öböl

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: obol

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of unknown origin.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøbøl]
  • (file)
  • Hyphenation: öböl

Noun[edit]

öböl ‎(plural öblök)

  1. gulf, bay

Declension[edit]

Superessive singular variants: öbölön / öblön

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative öböl öblök
accusative öblöt öblöket
dative öbölnek öblöknek
instrumental öböllel öblökkel
causal-final öbölért öblökért
translative öböllé öblökké
terminative öbölig öblökig
essive-formal öbölként öblökként
essive-modal
inessive öbölben öblökben
superessive öblön öblökön
adessive öbölnél öblöknél
illative öbölbe öblökbe
sublative öbölre öblökre
allative öbölhöz öblökhöz
elative öbölből öblökből
delative öbölről öblökről
ablative öböltől öblöktől
Possessive forms of öböl
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. öblöm öbleim
2nd person sing. öblöd öbleid
3rd person sing. öble öblei
1st person plural öblünk öbleink
2nd person plural öblötök öbleitek
3rd person plural öblük öbleik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6