önálló

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ön ‎(self) +‎ álló ‎(standing), created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈønaːlːoː/
  • (file)
  • Hyphenation: ön‧ál‧ló

Adjective[edit]

önálló (comparative önállóbb, superlative legönállóbb)

  1. independent, self-reliant, self-contained, self-supporting, self-sufficient

Declension[edit]

Inflection (plural in -ak, back harmony)
singular plural
nominative önálló önállóak
accusative önállót önállóakat
dative önállónak önállóaknak
instrumental önállóval önállóakkal
causal-final önállóért önállóakért
translative önállóvá önállóakká
terminative önállóig önállóakig
essive-formal önállóként önállóakként
essive-modal
inessive önállóban önállóakban
superessive önállón önállóakon
adessive önállónál önállóaknál
illative önállóba önállóakba
sublative önállóra önállóakra
allative önállóhoz önállóakhoz
elative önállóból önállóakból
delative önállóról önállóakról
ablative önállótól önállóaktól

Derived terms[edit]