önfegyelem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ön- +‎ fegyelem

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøɱfɛɟɛlɛm]
  • Hyphenation: ön‧fe‧gye‧lem
This entry needs an audio pronunciation. If you are a native speaker with a microphone, please record this word. The recorded pronunciation will appear here when it's ready.

Noun[edit]

önfegyelem (plural önfegyelmek)

  1. self-discipline
    Synonyms: önuralom, önmérséklet

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative önfegyelem önfegyelmek
accusative önfegyelmet önfegyelmeket
dative önfegyelemnek önfegyelmeknek
instrumental önfegyelemmel önfegyelmekkel
causal-final önfegyelemért önfegyelmekért
translative önfegyelemmé önfegyelmekké
terminative önfegyelemig önfegyelmekig
essive-formal önfegyelemként önfegyelmekként
essive-modal
inessive önfegyelemben önfegyelmekben
superessive önfegyelmen önfegyelmeken
adessive önfegyelemnél önfegyelmeknél
illative önfegyelembe önfegyelmekbe
sublative önfegyelemre önfegyelmekre
allative önfegyelemhez önfegyelmekhez
elative önfegyelemből önfegyelmekből
delative önfegyelemről önfegyelmekről
ablative önfegyelemtől önfegyelmektől
non-attributive
possessive - singular
önfegyelemé önfegyelmeké
non-attributive
possessive - plural
önfegyeleméi önfegyelmekéi
Possessive forms of önfegyelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. önfegyelmem önfegyelmeim
2nd person sing. önfegyelmed önfegyelmeid
3rd person sing. önfegyelme önfegyelmei
1st person plural önfegyelmünk önfegyelmeink
2nd person plural önfegyelmetek önfegyelmeitek
3rd person plural önfegyelmük önfegyelmeik

Further reading[edit]