fegyelem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From an earlier form of the verb fedd (to reprimand), fegy +‎ -elem (noun-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈfɛɟɛlɛm]
  • Hyphenation: fe‧gye‧lem

Noun

[edit]

fegyelem (plural fegyelmek)

  1. discipline

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fegyelem fegyelmek
accusative fegyelmet fegyelmeket
dative fegyelemnek fegyelmeknek
instrumental fegyelemmel fegyelmekkel
causal-final fegyelemért fegyelmekért
translative fegyelemmé fegyelmekké
terminative fegyelemig fegyelmekig
essive-formal fegyelemként fegyelmekként
essive-modal
inessive fegyelemben fegyelmekben
superessive fegyelmen fegyelmeken
adessive fegyelemnél fegyelmeknél
illative fegyelembe fegyelmekbe
sublative fegyelemre fegyelmekre
allative fegyelemhez fegyelmekhez
elative fegyelemből fegyelmekből
delative fegyelemről fegyelmekről
ablative fegyelemtől fegyelmektől
non-attributive
possessive - singular
fegyelemé fegyelmeké
non-attributive
possessive - plural
fegyeleméi fegyelmekéi
Possessive forms of fegyelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fegyelmem fegyelmeim
2nd person sing. fegyelmed fegyelmeid
3rd person sing. fegyelme fegyelmei
1st person plural fegyelmünk fegyelmeink
2nd person plural fegyelmetek fegyelmeitek
3rd person plural fegyelmük fegyelmeik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • fegyelem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN