önkielégítés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu

Etymology[edit]

ön- +‎ kielégítés

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøŋkiʲɛleːɡiːteːʃ]
  • Hyphenation: ön‧ki‧e‧lé‧gí‧tés

Noun[edit]

önkielégítés (plural önkielégítések)

  1. masturbation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative önkielégítés önkielégítések
accusative önkielégítést önkielégítéseket
dative önkielégítésnek önkielégítéseknek
instrumental önkielégítéssel önkielégítésekkel
causal-final önkielégítésért önkielégítésekért
translative önkielégítéssé önkielégítésekké
terminative önkielégítésig önkielégítésekig
essive-formal önkielégítésként önkielégítésekként
essive-modal
inessive önkielégítésben önkielégítésekben
superessive önkielégítésen önkielégítéseken
adessive önkielégítésnél önkielégítéseknél
illative önkielégítésbe önkielégítésekbe
sublative önkielégítésre önkielégítésekre
allative önkielégítéshez önkielégítésekhez
elative önkielégítésből önkielégítésekből
delative önkielégítésről önkielégítésekről
ablative önkielégítéstől önkielégítésektől
Possessive forms of önkielégítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. önkielégítésem önkielégítéseim
2nd person sing. önkielégítésed önkielégítéseid
3rd person sing. önkielégítése önkielégítései
1st person plural önkielégítésünk önkielégítéseink
2nd person plural önkielégítésetek önkielégítéseitek
3rd person plural önkielégítésük önkielégítéseik

Synonyms[edit]