kielégítés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kielégít +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkiʲɛleːɡiːteːʃ]
  • Hyphenation: ki‧elé‧gí‧tés

Noun[edit]

kielégítés (plural kielégítések)

  1. satisfaction, appeasement, satiation, gratification

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kielégítés kielégítések
accusative kielégítést kielégítéseket
dative kielégítésnek kielégítéseknek
instrumental kielégítéssel kielégítésekkel
causal-final kielégítésért kielégítésekért
translative kielégítéssé kielégítésekké
terminative kielégítésig kielégítésekig
essive-formal kielégítésként kielégítésekként
essive-modal
inessive kielégítésben kielégítésekben
superessive kielégítésen kielégítéseken
adessive kielégítésnél kielégítéseknél
illative kielégítésbe kielégítésekbe
sublative kielégítésre kielégítésekre
allative kielégítéshez kielégítésekhez
elative kielégítésből kielégítésekből
delative kielégítésről kielégítésekről
ablative kielégítéstől kielégítésektől
Possessive forms of kielégítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kielégítésem kielégítéseim
2nd person sing. kielégítésed kielégítéseid
3rd person sing. kielégítése kielégítései
1st person plural kielégítésünk kielégítéseink
2nd person plural kielégítésetek kielégítéseitek
3rd person plural kielégítésük kielégítéseik