önmaga

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ön- +‎ maga

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈømːɒɡɒ]
  • Hyphenation: ön‧ma‧ga

Pronoun[edit]

önmaga

  1. (reflexive) himself, herself, itself, oneself
    Még önmaga előtt sem ismerte el, hogy tévedett.He did not admit, even to himself, that he made a mistake.
    Péter ismeri önmagát.Peter knows himself.

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative önmaga
accusative önmagát
dative önmagának
instrumental önmagával
causal-final önmagáért
translative önmagává
terminative önmagáig
essive-formal önmagaként
essive-modal
inessive önmagában
superessive önmagán
adessive önmagánál
illative önmagába
sublative önmagára
allative önmagához
elative önmagából
delative önmagáról
ablative önmagától

Usage notes[edit]

The forms referring to other persons are: