önmegvalósítás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ön- (self) +‎ megvalósítás (realization)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈømːɛɡvɒloːʃiːtaːʃ]
  • Hyphenation: ön‧meg‧va‧ló‧sí‧tás

Noun[edit]

önmegvalósítás (plural önmegvalósítások)

  1. self-realization

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative önmegvalósítás önmegvalósítások
accusative önmegvalósítást önmegvalósításokat
dative önmegvalósításnak önmegvalósításoknak
instrumental önmegvalósítással önmegvalósításokkal
causal-final önmegvalósításért önmegvalósításokért
translative önmegvalósítássá önmegvalósításokká
terminative önmegvalósításig önmegvalósításokig
essive-formal önmegvalósításként önmegvalósításokként
essive-modal
inessive önmegvalósításban önmegvalósításokban
superessive önmegvalósításon önmegvalósításokon
adessive önmegvalósításnál önmegvalósításoknál
illative önmegvalósításba önmegvalósításokba
sublative önmegvalósításra önmegvalósításokra
allative önmegvalósításhoz önmegvalósításokhoz
elative önmegvalósításból önmegvalósításokból
delative önmegvalósításról önmegvalósításokról
ablative önmegvalósítástól önmegvalósításoktól
Possessive forms of önmegvalósítás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. önmegvalósításom önmegvalósításaim
2nd person sing. önmegvalósításod önmegvalósításaid
3rd person sing. önmegvalósítása önmegvalósításai
1st person plural önmegvalósításunk önmegvalósításaink
2nd person plural önmegvalósításotok önmegvalósításaitok
3rd person plural önmegvalósításuk önmegvalósításaik