önző

Hungarian

Etymology

From ön (“self”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈønzøː]
• Hyphenation: ön‧ző

Adjective

önző (comparative önzőbb, superlative legönzőbb)

1. selfish

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	önző	önzők
accusative	önzőt	önzőket
dative	önzőnek	önzőknek
instrumental	önzővel	önzőkkel
causal-final	önzőért	önzőkért
translative	önzővé	önzőkké
terminative	önzőig	önzőkig
essive-formal	önzőként	önzőkként
essive-modal	—	—
inessive	önzőben	önzőkben
superessive	önzőn	önzőkön
adessive	önzőnél	önzőknél
illative	önzőbe	önzőkbe
sublative	önzőre	önzőkre
allative	önzőhöz	önzőkhöz
elative	önzőből	önzőkből
delative	önzőről	önzőkről
ablative	önzőtől	önzőktől
non-attributive possessive - singular	önzőé	önzőké
non-attributive possessive - plural	önzőéi	önzőkéi

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	önző	önzőek
accusative	önzőt	önzőeket
dative	önzőnek	önzőeknek
instrumental	önzővel	önzőekkel
causal-final	önzőért	önzőekért
translative	önzővé	önzőekké
terminative	önzőig	önzőekig
essive-formal	önzőként	önzőekként
essive-modal	—	—
inessive	önzőben	önzőekben
superessive	önzőn	önzőeken
adessive	önzőnél	önzőeknél
illative	önzőbe	önzőekbe
sublative	önzőre	önzőekre
allative	önzőhöz	önzőekhez
elative	önzőből	önzőekből
delative	önzőről	önzőekről
ablative	önzőtől	önzőektől
non-attributive possessive - singular	önzőé	önzőeké
non-attributive possessive - plural	önzőéi	önzőekéi

Synonyms

• egoista

Antonyms

• önzetlen