öröm

See also: orom and őröm

Hungarian

Etymology

Of debated origin. Either from a Proto-Finno-Ugric stem + -öm (noun-forming suffix), or derived from a stem of Turkic origin, the same as in örül (“to be happy, rejoice”) and örvend (“to have pleasure, enjoy”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈørøm]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -øm
• Hyphenation: öröm
• Syllabification: ö‧röm

Noun

öröm (plural örömök or örömek)

1. joy, pleasure

   Synonym: boldogság

Declension

The forms with the linking vowel e (especially plural forms) are slightly archaic and more literary in style than those with ö.

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	öröm	örömök
accusative	örömöt	örömöket
dative	örömnek	örömöknek
instrumental	örömmel	örömökkel
causal-final	örömért	örömökért
translative	örömmé	örömökké
terminative	örömig	örömökig
essive-formal	örömként	örömökként
essive-modal	—	—
inessive	örömben	örömökben
superessive	örömön	örömökön
adessive	örömnél	örömöknél
illative	örömbe	örömökbe
sublative	örömre	örömökre
allative	örömhöz	örömökhöz
elative	örömből	örömökből
delative	örömről	örömökről
ablative	örömtől	örömöktől
non-attributive possessive – singular	örömé	örömöké
non-attributive possessive – plural	öröméi	örömökéi

Possessive forms of öröm

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	örömöm	örömeim
2nd person sing.	örömöd	örömeid
3rd person sing.	öröme	örömei
1st person plural	örömünk	örömeink
2nd person plural	örömötök	örömeitek
3rd person plural	örömük	örömeik

or

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	öröm	örömek
accusative	örömet	örömeket
dative	örömnek	örömeknek
instrumental	örömmel	örömekkel
causal-final	örömért	örömekért
translative	örömmé	örömekké
terminative	örömig	örömekig
essive-formal	örömként	örömekként
essive-modal	—	—
inessive	örömben	örömekben
superessive	örömen	örömeken
adessive	örömnél	örömeknél
illative	örömbe	örömekbe
sublative	örömre	örömekre
allative	örömhez	örömekhez
elative	örömből	örömekből
delative	örömről	örömekről
ablative	örömtől	örömektől
non-attributive possessive – singular	örömé	örömeké
non-attributive possessive – plural	öröméi	örömekéi

Possessive forms of öröm

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	örömem	örömeim
2nd person sing.	örömed	örömeid
3rd person sing.	öröme	örömei
1st person plural	örömünk	örömeink
2nd person plural	örömetek	örömeitek
3rd person plural	örömük	örömeik

Derived terms

• örömest

Compound words

• életöröm
• káröröm
• örömelv
• örömkönny
• örömszerzés
• örömteli

Expressions

• anyai örömök elé néz
• nincsen öröm üröm nélkül
• örömet szerez (“and its variants: örömöt szerez, örömet okoz, örömöt okoz”)

Related terms

• örül
• örvend

Further reading

• öröm in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.