öregség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

öreg +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈørɛkʃeːɡ]
  • Hyphenation: öreg‧ség

Noun[edit]

öregség (plural öregségek)

  1. old age

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative öregség öregségek
accusative öregséget öregségeket
dative öregségnek öregségeknek
instrumental öregséggel öregségekkel
causal-final öregségért öregségekért
translative öregséggé öregségekké
terminative öregségig öregségekig
essive-formal öregségként öregségekként
essive-modal
inessive öregségben öregségekben
superessive öregségen öregségeken
adessive öregségnél öregségeknél
illative öregségbe öregségekbe
sublative öregségre öregségekre
allative öregséghez öregségekhez
elative öregségből öregségekből
delative öregségről öregségekről
ablative öregségtől öregségektől
non-attributive
possessive - singular
öregségé öregségeké
non-attributive
possessive - plural
öregségéi öregségekéi
Possessive forms of öregség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. öregségem öregségeim
2nd person sing. öregséged öregségeid
3rd person sing. öregsége öregségei
1st person plural öregségünk öregségeink
2nd person plural öregségetek öregségeitek
3rd person plural öregségük öregségeik

Derived terms[edit]