öszvér

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Unknown origin.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈøsveːr/
  • Hyphenation: ösz‧vér

Noun[edit]

öszvér ‎(plural öszvérek)

  1. mule

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative öszvér öszvérek
accusative öszvért öszvéreket
dative öszvérnek öszvéreknek
instrumental öszvérrel öszvérekkel
causal-final öszvérért öszvérekért
translative öszvérré öszvérekké
terminative öszvérig öszvérekig
essive-formal öszvérként öszvérekként
essive-modal
inessive öszvérben öszvérekben
superessive öszvéren öszvéreken
adessive öszvérnél öszvéreknél
illative öszvérbe öszvérekbe
sublative öszvérre öszvérekre
allative öszvérhez öszvérekhez
elative öszvérből öszvérekből
delative öszvérről öszvérekről
ablative öszvértől öszvérektől
Possessive forms of öszvér
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. öszvérem öszvéreim
2nd person sing. öszvéred öszvéreid
3rd person sing. öszvére öszvérei
1st person plural öszvérünk öszvéreink
2nd person plural öszvéretek öszvéreitek
3rd person plural öszvérük öszvéreik