új

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: uJ

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Finno-Ugric *wuďe (new). Cognates include Komi-Zyrian выль (vylʹ), Eastern Mari у (u), Finnish uusi and Estonian uus.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈuːj]
  • (file)
  • Rhymes: -uːj

Adjective[edit]

új (comparative újabb, superlative legújabb)

  1. new

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative új újak
accusative újat újakat
dative újnak újaknak
instrumental újjal újakkal
causal-final újért újakért
translative újjá újakká
terminative újig újakig
essive-formal újként újakként
essive-modal
inessive újban újakban
superessive újon újakon
adessive újnál újaknál
illative újba újakba
sublative újra újakra
allative újhoz újakhoz
elative újból újakból
delative újról újakról
ablative újtól újaktól
non-attributive
possessive - singular
újé újaké
non-attributive
possessive - plural
újéi újakéi

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

Compound words

(Expressions):

Further reading[edit]

  • új in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.