ügyész

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ügy +‎ -ész

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈyɟeːs]
  • Hyphenation: ügyész

Noun[edit]

ügyész (plural ügyészek)

  1. attorney, prosecutor

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ügyész ügyészek
accusative ügyészt ügyészeket
dative ügyésznek ügyészeknek
instrumental ügyésszel ügyészekkel
causal-final ügyészért ügyészekért
translative ügyésszé ügyészekké
terminative ügyészig ügyészekig
essive-formal ügyészként ügyészekként
essive-modal
inessive ügyészben ügyészekben
superessive ügyészen ügyészeken
adessive ügyésznél ügyészeknél
illative ügyészbe ügyészekbe
sublative ügyészre ügyészekre
allative ügyészhez ügyészekhez
elative ügyészből ügyészekből
delative ügyészről ügyészekről
ablative ügyésztől ügyészektől
Possessive forms of ügyész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ügyészem ügyészeim
2nd person sing. ügyészed ügyészeid
3rd person sing. ügyésze ügyészei
1st person plural ügyészünk ügyészeink
2nd person plural ügyészetek ügyészeitek
3rd person plural ügyészük ügyészeik

Derived terms[edit]

See also[edit]