főügyész

Hungarian[edit]

fő- (“chief”) +‎ ügyész (“prosecutor”)

főügyész (plural főügyészek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	főügyész	főügyészek
accusative	főügyészt	főügyészeket
dative	főügyésznek	főügyészeknek
instrumental	főügyésszel	főügyészekkel
causal-final	főügyészért	főügyészekért
translative	főügyésszé	főügyészekké
terminative	főügyészig	főügyészekig
essive-formal	főügyészként	főügyészekként
essive-modal	—	—
inessive	főügyészben	főügyészekben
superessive	főügyészen	főügyészeken
adessive	főügyésznél	főügyészeknél
illative	főügyészbe	főügyészekbe
sublative	főügyészre	főügyészekre
allative	főügyészhez	főügyészekhez
elative	főügyészből	főügyészekből
delative	főügyészről	főügyészekről
ablative	főügyésztől	főügyészektől
non-attributive possessive - singular	főügyészé	főügyészeké
non-attributive possessive - plural	főügyészéi	főügyészekéi

Possessive forms of főügyész
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	főügyészem	főügyészeim
2nd person sing.	főügyészed	főügyészeid
3rd person sing.	főügyésze	főügyészei
1st person plural	főügyészünk	főügyészeink
2nd person plural	főügyészetek	főügyészeitek
3rd person plural	főügyészük	főügyészeik