ügyetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ügy +‎ -etlen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈyɟɛtlɛn]
  • Hyphenation: ügyet‧len

Adjective[edit]

ügyetlen (comparative ügyetlenebb, superlative legügyetlenebb)

  1. clumsy

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ügyetlen ügyetlenek
accusative ügyetlent ügyetleneket
dative ügyetlennek ügyetleneknek
instrumental ügyetlennel ügyetlenekkel
causal-final ügyetlenért ügyetlenekért
translative ügyetlenné ügyetlenekké
terminative ügyetlenig ügyetlenekig
essive-formal ügyetlenként ügyetlenekként
essive-modal
inessive ügyetlenben ügyetlenekben
superessive ügyetlenen ügyetleneken
adessive ügyetlennél ügyetleneknél
illative ügyetlenbe ügyetlenekbe
sublative ügyetlenre ügyetlenekre
allative ügyetlenhez ügyetlenekhez
elative ügyetlenből ügyetlenekből
delative ügyetlenről ügyetlenekről
ablative ügyetlentől ügyetlenektől

Synonyms[edit]

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]