ügyetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ügy +‎ -etlen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈyɟɛtlɛn]
  • Hyphenation: ügyet‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective[edit]

ügyetlen (comparative ügyetlenebb, superlative legügyetlenebb)

  1. clumsy

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ügyetlen ügyetlenek
accusative ügyetlent ügyetleneket
dative ügyetlennek ügyetleneknek
instrumental ügyetlennel ügyetlenekkel
causal-final ügyetlenért ügyetlenekért
translative ügyetlenné ügyetlenekké
terminative ügyetlenig ügyetlenekig
essive-formal ügyetlenként ügyetlenekként
essive-modal ügyetlenül
inessive ügyetlenben ügyetlenekben
superessive ügyetlenen ügyetleneken
adessive ügyetlennél ügyetleneknél
illative ügyetlenbe ügyetlenekbe
sublative ügyetlenre ügyetlenekre
allative ügyetlenhez ügyetlenekhez
elative ügyetlenből ügyetlenekből
delative ügyetlenről ügyetlenekről
ablative ügyetlentől ügyetlenektől
non-attributive
possessive - singular
ügyetlené ügyetleneké
non-attributive
possessive - plural
ügyetlenéi ügyetlenekéi

Synonyms[edit]

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

Further reading[edit]

  • ügyetlen in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.