ügyfél

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ügy +‎ fél

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈycfeːl]
  • Hyphenation: ügy‧fél
  • Rhymes: -eːl

Noun

[edit]

ügyfél (plural ügyfelek)

  1. client
    Synonym: kliens
  2. customer
    Synonyms: vevő, vásárló

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ügyfél ügyfelek
accusative ügyfelet ügyfeleket
dative ügyfélnek ügyfeleknek
instrumental ügyféllel ügyfelekkel
causal-final ügyfélért ügyfelekért
translative ügyféllé ügyfelekké
terminative ügyfélig ügyfelekig
essive-formal ügyfélként ügyfelekként
essive-modal
inessive ügyfélben ügyfelekben
superessive ügyfélen ügyfeleken
adessive ügyfélnél ügyfeleknél
illative ügyfélbe ügyfelekbe
sublative ügyfélre ügyfelekre
allative ügyfélhez ügyfelekhez
elative ügyfélből ügyfelekből
delative ügyfélről ügyfelekről
ablative ügyféltől ügyfelektől
non-attributive
possessive - singular
ügyfélé ügyfeleké
non-attributive
possessive - plural
ügyféléi ügyfelekéi
Possessive forms of ügyfél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ügyfelem ügyfeleim
2nd person sing. ügyfeled ügyfeleid
3rd person sing. ügyfele ügyfelei
1st person plural ügyfelünk ügyfeleink
2nd person plural ügyfeletek ügyfeleitek
3rd person plural ügyfelük ügyfeleik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • ügyfél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN