ügynök

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ügy +‎ -nök

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈyɟnøk]
  • Hyphenation: ügy‧nök

Noun[edit]

ügynök (plural ügynökök)

  1. agent (one who acts in place of another)

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative ügynök ügynökök
accusative ügynököt ügynököket
dative ügynöknek ügynököknek
instrumental ügynökkel ügynökökkel
causal-final ügynökért ügynökökért
translative ügynökké ügynökökké
terminative ügynökig ügynökökig
essive-formal ügynökként ügynökökként
essive-modal
inessive ügynökben ügynökökben
superessive ügynökön ügynökökön
adessive ügynöknél ügynököknél
illative ügynökbe ügynökökbe
sublative ügynökre ügynökökre
allative ügynökhöz ügynökökhöz
elative ügynökből ügynökökből
delative ügynökről ügynökökről
ablative ügynöktől ügynököktől
Possessive forms of ügynök
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ügynököm ügynökeim
2nd person sing. ügynököd ügynökeid
3rd person sing. ügynöke ügynökei
1st person plural ügynökünk ügynökeink
2nd person plural ügynökötök ügynökeitek
3rd person plural ügynökük ügynökeik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):