ügyvezető

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ügy (business, case) +‎ vezető (leader)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈyɟvɛzɛtøː]
  • Hyphenation: ügy‧ve‧ze‧tő
  • Rhymes: -tøː

Adjective[edit]

ügyvezető (not comparable)

  1. managing, acting
    ügyvezető igazgatómanaging director

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative ügyvezető ügyvezetők
accusative ügyvezetőt ügyvezetőket
dative ügyvezetőnek ügyvezetőknek
instrumental ügyvezetővel ügyvezetőkkel
causal-final ügyvezetőért ügyvezetőkért
translative ügyvezetővé ügyvezetőkké
terminative ügyvezetőig ügyvezetőkig
essive-formal ügyvezetőként ügyvezetőkként
essive-modal
inessive ügyvezetőben ügyvezetőkben
superessive ügyvezetőn ügyvezetőkön
adessive ügyvezetőnél ügyvezetőknél
illative ügyvezetőbe ügyvezetőkbe
sublative ügyvezetőre ügyvezetőkre
allative ügyvezetőhöz ügyvezetőkhöz
elative ügyvezetőből ügyvezetőkből
delative ügyvezetőről ügyvezetőkről
ablative ügyvezetőtől ügyvezetőktől
non-attributive
possessive - singular
ügyvezetőé ügyvezetőké
non-attributive
possessive - plural
ügyvezetőéi ügyvezetőkéi

Noun[edit]

ügyvezető (plural ügyvezetők)

  1. manager

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative ügyvezető ügyvezetők
accusative ügyvezetőt ügyvezetőket
dative ügyvezetőnek ügyvezetőknek
instrumental ügyvezetővel ügyvezetőkkel
causal-final ügyvezetőért ügyvezetőkért
translative ügyvezetővé ügyvezetőkké
terminative ügyvezetőig ügyvezetőkig
essive-formal ügyvezetőként ügyvezetőkként
essive-modal
inessive ügyvezetőben ügyvezetőkben
superessive ügyvezetőn ügyvezetőkön
adessive ügyvezetőnél ügyvezetőknél
illative ügyvezetőbe ügyvezetőkbe
sublative ügyvezetőre ügyvezetőkre
allative ügyvezetőhöz ügyvezetőkhöz
elative ügyvezetőből ügyvezetőkből
delative ügyvezetőről ügyvezetőkről
ablative ügyvezetőtől ügyvezetőktől
non-attributive
possessive - singular
ügyvezetőé ügyvezetőké
non-attributive
possessive - plural
ügyvezetőéi ügyvezetőkéi
Possessive forms of ügyvezető
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ügyvezetőm ügyvezetőim
2nd person sing. ügyvezetőd ügyvezetőid
3rd person sing. ügyvezetője ügyvezetői
1st person plural ügyvezetőnk ügyvezetőink
2nd person plural ügyvezetőtök ügyvezetőitek
3rd person plural ügyvezetőjük ügyvezetőik

Further reading[edit]

  • ügyvezető in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.