Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search



üldöz (to chase, persecute) +‎ -tet(ik) (passive-forming suffix) + -és (noun-forming suffix)


  • IPA(key): [ˈyldøstɛteːʃ]
  • Hyphenation: ül‧döz‧te‧tés


üldöztetés (usually uncountable, plural üldöztetések)

  1. persecution (being persecuted; a program or campaign to subjugate or eliminate a specific group of people, often based on race, religion, sexuality, or social beliefs)

Usage notes[edit]

In general, üldözés is used as the second element of compounds.


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative üldöztetés üldöztetések
accusative üldöztetést üldöztetéseket
dative üldöztetésnek üldöztetéseknek
instrumental üldöztetéssel üldöztetésekkel
causal-final üldöztetésért üldöztetésekért
translative üldöztetéssé üldöztetésekké
terminative üldöztetésig üldöztetésekig
essive-formal üldöztetésként üldöztetésekként
inessive üldöztetésben üldöztetésekben
superessive üldöztetésen üldöztetéseken
adessive üldöztetésnél üldöztetéseknél
illative üldöztetésbe üldöztetésekbe
sublative üldöztetésre üldöztetésekre
allative üldöztetéshez üldöztetésekhez
elative üldöztetésből üldöztetésekből
delative üldöztetésről üldöztetésekről
ablative üldöztetéstől üldöztetésektől
possessive - singular
üldöztetésé üldöztetéseké
possessive - plural
üldöztetéséi üldöztetésekéi
Possessive forms of üldöztetés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. üldöztetésem üldöztetéseim
2nd person sing. üldöztetésed üldöztetéseid
3rd person sing. üldöztetése üldöztetései
1st person plural üldöztetésünk üldöztetéseink
2nd person plural üldöztetésetek üldöztetéseitek
3rd person plural üldöztetésük üldöztetéseik

Derived terms[edit]

Further reading[edit]