üresség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

üres ‎(empty) +‎ -ség ‎(-ness)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈyrɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: üres‧ség

Noun[edit]

üresség ‎(plural ürességek)

  1. emptiness

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative üresség ürességek
accusative ürességet ürességeket
dative ürességnek ürességeknek
instrumental ürességgel ürességekkel
causal-final ürességért ürességekért
translative ürességgé ürességekké
terminative ürességig ürességekig
essive-formal ürességként ürességekként
essive-modal
inessive ürességben ürességekben
superessive ürességen ürességeken
adessive ürességnél ürességeknél
illative ürességbe ürességekbe
sublative ürességre ürességekre
allative ürességhez ürességekhez
elative ürességből ürességekből
delative ürességről ürességekről
ablative ürességtől ürességektől
Possessive forms of üresség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ürességem ürességeim
2nd person sing. ürességed ürességeid
3rd person sing. üressége ürességei
1st person plural ürességünk ürességeink
2nd person plural ürességetek ürességeitek
3rd person plural ürességük ürességeik